Lankás tetőn ül el egy macska,
lusta, balga, tarka macska,
hunyorítva néz a Napba,
s gombszemével azt kutatja,
útját vajh' merre folytatja
fenn az a fényes ebadta,
árnyékűző bolond Napja.
Mert, ha nincs árnyék csak fény,
fenn a tető peremén
heverészve hevenyén,
lássuk be, hiszen ez tény,
ha nincs sapka a fején,
még napszúrást kap szegény,
mindig álmos, buta lény.
Hát ezért nézte a Napot
a macska, aki ásított
kettő, három jó nagyot
s bámulva egy alakot
- aki csendben hallgatott
s róla verset faragott -
a balga macska elaludt...